Kommentár a Tabula Smaragdina (Hermész Triszmegisztosz) tizenhárom mondatához.
-
Verum, sine mendatio, certum et verissimum – való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
-
Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
-
Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione – ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
-
Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est – atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
-
Pater omnis thelesmi totius mundi est hic – ő a théleszma, az egész világ nemzője.
-
Vis eius integra est, si versa fuerit in terram – ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
-
Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio – válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.
-
Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuratis – a földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
-
Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabif – minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
-
Sic mundus cratus est - a világot így teremtették.
-
Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic – ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
-
Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi – ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
-
Completum est quod dixi de operatio solis – amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
AZ ARAB VÁLTOZAT
-
Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
-
Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülről. Az Egy műve a varázslat.
-
Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett.
-
Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
-
Ő a varázslat nemzője, őrzője, ereje tökéletes, a fények élesztője.
-
Tűz, amely földdé válik.
-
Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel.
-
A földről az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felső és az alsó erőket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség előled kitér.
-
Az erők erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.
-
Olyan ez, mint a világ teremtése.
-
Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.
-
Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.
-
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
Gabir ibn Khajjam
(Al Gabir)
*
A Tabula Smaragdina mondanivalója a következő. Ha az ember az Egy varázslatának műveletét végre akarja hajtani, műveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is – átvitellel ugyan, de – minden az Egyből keletkezett.
Hogyan származott és hogyan keletkezett?
Nemzője a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levegő hordozta és a Föld táplálta. Mert ő (a théleszma) az egész világ nemzője. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a művelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.
Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtől és a könnyűt a nehéztől el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a szenvedély. Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.
E művelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felső és az alsó erőket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levő hatalmat elnyeri. A sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légneműt is megfoghatóvá és legyőzhetővé teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.
A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap művelete.
PARACELSUS a Tabula Smaragdinához azt a megjegyzést fűzi, hogy a tizenhárom mondat az az univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes állapotukba helyezhetők. Különbség a földi, ásványi, növényi, állati, lelki, szellemi körök között nincs, mindegyikre egyaránt alkalmazható.
A legeslegelső gondolat, amit meg kell érteni, hogy mit jelent az Egy varázslatának műveletét végrehajtani. (Az arab szöveg szerint: Az Egy művelete a varázslat. PARACELSUS: auszurichten die Wunder eines einzigen Dinges. Ad perpetranda miracula rei unius.)
Ez a művelet:
-
Az embert a dolgok fölött való hatalomhoz juttatja.
-
A világot is ilyen módon teremtették.
-
Tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap művelete.
Akármilyen nehéz is legyen megtanulni és gyakorolni, érdemes. A dolgok fölött való hatalmat ígéri (nem az önkényt!). A légnemű legyőzhetővé lesz (az ember repül!) és a nehéz anyag átlátszóvá (mint a röntgensugarakkal). Az arab szöveg azt mondja: olyan ez, mint a világ teremtése.
Hogyan kell kezdeni? Úgy, hogy az ember megkülönböztet. A könnyűt a nehéztől elválasztja. A példa mindjárt világosságot fog teremteni: Pál Apostol azt írja, hogy az ember élhet test szerint és szellem szerint. Ugyanő más helyen hármas megkülönböztetést tesz, testi, lelki és szellemi között. Szarkikosz, pszükhikosz, pneumatikosz. És ugyancsak PÁL a természeti és a szellemi ember megkülönböztetését tanította.
A Tabula Smaragdinában az elválasztást ilyen módon kell értelmezni. Ez a belső chemia alapművelete: megkülönböztetni. A dolgokat egymástól elválasztani és azokat külön tartani és azokat elnevezni és külön-külön azokat megismerni. Az első lépés a tüzes és a földes elemek megkülönböztetése. Testemben – mondja PÁL – más törvényt látok, amely ellen értelmem szembefordul.
Amit tehát a Tabula Smaragdina tanít, az a belső chemia analitikus módszere. Egyfajta beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsősorban önmagát, mint Paracelsus mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely minden létezőre alkalmazható.
Mi ennek az átvalósulásnak ismertetője? Az, hogy pontosan olyan, mint amilyet a Nap végez, amikor világosságával és melegével és sugarainak egyéb életkeltő tulajdonságaival életet fakaszt és nevel. Senkinek se jusson eszébe ezt a hasonlatot elcsépelt metaforának tartani. A szellem és a Nap műveletei között analógia van, s az analógia nem hasonlat, hanem egyfajta logika. Erről még éppen eleget lesz szó.
A Tabula Smaragdina azt mondja, hogy ugyanazt a sugárzó, életfakasztó meleg világosságot, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja és azt a sugárzást életének tartalmává teheti. De ugyanezzel a sugárzással a dolgokat is áthathatja. Ez a művelet az, amit később alkímiának neveztek el. Aranycsinálásnak azért mondják, mert az arany a Napnak megfelelő fém és amikor az ember önmagát fénnyel és meleggel itatja át, önmagát Nappá, vagyis arannyá változtatja.
Az alkímia azt mondja, hogy a lények és a dolgok meg- és átváltoztathatók. Annál is inkább, mert ahogy a lények és a dolgok itt a földön élnek, az nem is természetes, nem is tökéletes.
De van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, és ez az eljárás ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé teheti. Az alkímia az a tudás, mely a tulajdonságok és az elemek megváltoztathatóságát tanítja oly módon, hogy abból indul ki: a környező jelen világ nem az eredeti természet, hanem annak elrontott alakja. Ezt a romlást ki kell küszöbölni és az eredeti természetet helyre kell állítani. Az analógia nyelvén ezt úgy fejezték ki, hogy az elemeket arannyá lehet változtatni.
A Tabula Smaragdina ezek szerint nem egyéb, mint annak a műveletnek receptje, amely szerint a világ (ember, tulajdonság, dolog, elem, fém, stb.) eredeti és valódi állapotába visszahelyezhető. Ilyen művelet van. A művelet tulajdonképpen és végeredményben egyetlen mondatban kifejezhető. Esetleg egyetlen képletben. Ezt a képletet az alkímia az analógia nyelvén a Bölcsek kövének nevezi. Kőnek nevezi azért, mert ez minden egyéb gondolat és művelet fundamentális alapja.
Forrás: Hamvas Béla – Tabula Smaragdina