A Megújulás Temploma

A Megújulás Templomába vezetlek el benneteket... a jégkorszak előtti időkbe. Azokba az időkbe, amelyet közületek néhányan egyáltalán nem óhajtanak megtapasztalni újra, mert Atlantisz romjai alatt akkor a halálukat lelték. Ez idő tájt a tudomány óriási magasságokat ért el. Milyen ironikus, hogy ez a tudomány napjainkban kezdett újra felemelkedni szunnyadó állapotából. Ugyanez a tudomány kísér majd el benneteket a jövőbe, ezúttal azonban nem kell tartanotok a megsemmisüléstől. Lépjetek túl ezen a félelmen, végtére is pusztán egy fantomról van szó! Látogassatok el ismét velem együtt ebbe a csodálatos Templomba. Lássátok magatok előtt teljes ragyogásában, és ismerkedjetek meg a falai között zajló szertartásokkal.

Ebben az épületben történt az emberek újrapolarizálása! Ha egy kicsit távolabbról tekintünk a templomra, egy spirált látunk az ég felé nyújtózkodni és egy másikat a föld felé mutatni. A középpontban tartógerendák támasztják meg, és öt hajlított ívű láb tartja meg az épületet. Az építmény fekete színű. Hogy miért? A legtöbb fal olyan anyagból készült, amely nem mágnesezhető. Nincsenek benne fémből készült alkotóelemek. Továbbá, maga a szerkezet sík felületű és rendkívül könnyű. Néhány összetevője tört kristályból készült. Tartsátok jól az emlékezetetekben a templomszerkezet anyagának képét, mert ugyanez az anyag fog benneteket pajzsként védelmezni az űrutazások során is.

Az öt láb belül üreges szerkezetű. A középpont felé hajlanak és ahhoz kapcsolódnak, mert e területen zajlanak a polarizációs folyamatok. Az első láb tartalmazza az energiát, ami a föld felől a polarizációs berendezéshez ível. A második lábban nyílik a bejárat és kijárat a folyamatban segédkezők számára. A harmadik láb foglalja magában a soros pap számára tervezett bejáratot és kijáratot. A negyedik lábban található a kizárólag a gyógyítandó személy számára kialakított bejárat. Az ötödik lábban helyezkedik el a kijárat, melyet kizárólag az egyensúlyát és egészségét visszanyert egyén használhat. Már hallhattátok tőlem, hogy a Szellem módfelett élvezi a szertartásokat, olyan okokból, amelyekkel egyelőre még nem lehettek tisztában. A Szellem nem kívánja, hogy imádják... egyáltalán nem! A Szellem ismeri emberi mivoltotokat, s jól tudja, hogy a szertartás ismétlést nemz. Az igazság, mindig igazság marad, s az igazság állandó. Mindig egyformán működik. A szertartás karöltve jár az ismétléssel. (Felülkerekedik az ember ama jellemvonásán, mely mindig valami új után vágyakozik. Elősegíti, hogy a szükséges folyamatokat a megfelelő időben és a megfelelő módon elismételjék. A vallásban gyakran igaz és hiteles rítusok köpönyegét ölti magára. Ha az embernek folytonosan saját lélegzéséről kellene gondolkodnia, már réges-rég felhagyott volna vele.)

A gyógyítandó egyén számára tervezett bejárat és kijárat architektúrája szimbolikus elemeket rejt magában; a bejárat az égbeszállást képviseli, és a halál színében ragyog. A lefelé, vissza a Föld felé ereszkedő cső, amely a csarnokból kivezető kijáratot alkotja, a születést jeleníti meg, és ennek megfelelő színben készült.

Most pedig lépjünk be a belső csarnokba. Míg a múlt alkalommal azt mutattam meg nektek, hogy milyen folyamatok zajlottak a csarnok falai között, most abba kívánok betekintést nyújtani, hogy mindez mi módon ment végbe. Két asztalt találunk a csarnokban, mindkettő forgó mozgást végez. Látjátok, hogy mindkét asztal tökéletes szinkronban mozog egymással. Ez azt jelenti, ugyanazon irányban, egyenlő sebességgel forognak. Miként az előző alkalommal láthattuk, az egyik asztalt segítők csoportja veszi körül, s kezüket ráhelyezik valamire. Arról is beszéltem, hogy a célszemély, a kiegyensúlyozásra váró egyén a másik asztalon fekszik, s egyetlen segítő áll felette. Az első asztalnál egy alak kimagaslik a csoport tagjai közül (ő a papnő). Kezeit két, a gépezethez kapcsolt gömbön tartja, s az alsó és felső spirálokban elhelyezett szerkezet nagy zümmögéssel működik. A spirálok a gépezet dipólusát testesítik meg – mondhatni a pozitív és a negatív oldalt képviselik. A gép a gömbökön keresztül leméri a papnő polaritását, aki ujjhegyeit a gömbön kiképzett mélyedésekbe helyezi. A körülötte állók még nagyobb egyensúlyt biztosítanak számára, mivel egy csoport jóval nagyobb egyensúlyt képes kialakítani, mintha az ember csupán egymaga volna. A soros pap mindig azok közül kerül ki, aki az adott időpontban a lehető legnagyobb egyensúllyal rendelkezik. A gép megméri az ember szerveinek polaritását, értelmezi azt, és az információt keresztülárasztja a kiegyensúlyozni kívánt ember felett és alatt elhelyezkedő hatalmas szerkezeten... visszaállítva ezáltal a célszemély szerveinek poláris egyensúlyát. Látjátok már, miként működik a polaritás? Értitek már, hogy mi zajlik itt? A megfelelő poláris egyensúllyal rendelkező ember szervezete egyszerűen nem nyit kaput a betegségnek. A kiegyensúlyozott egyénnek jó esélye van arra, hogy rendkívül hosszú ideig éljen. Ezért is nevezték ezt az eljárást megújhodásnak vagy újjászületésnek.

A célszemély testét tartó asztal számos fizikai síkba kivetül – horizontális, vertikális síkokba nyúlik, s egy pontban meg van hajlítva. A célszemély felett álló ember egy olyan segítő, aki kizárólag az egyén kényelmére felügyel, s biztosítja, hogy teste a forgás közben is biztosan feküdjön az asztalon. Maga az eljárás lényegében három-dimenziós technológia szülötte, mely során a gépezet kölcsönhatást hoz létre az információt adó kiegyensúlyozott pap és a gyógyítani kívánt személy között. A folyamat végeztével a célszemély felkel az asztalról, és testének megújulását nagy örvendezéssel fogadják. Különleges szertartás veszi kezdetét, mely során a célszemély, aki most egy speciális köntöst visel, leereszkedik a születést szimbolizáló, föld felé vezető csatornán. (A köntöst három további napon keresztül viseli, hogy mindenkivel tudassa megújhodását, s hogy mindenki vele együtt ünnepelhesse a nagy eseményt.) Most már tudjátok, mi zajlott a templom falai között. A folyamat során olyan tudomány bölcsessége nyilatkozik meg, ami a biológia és az intelligencia frigyéből jött létre.

Meglehet, ezek a dolgok ostobaságnak tűnnek számotokra. Az igazság azonban befogadóképességetek szintjétől függetlenül mindig igazság marad. Zárszóként egy szívet melengető eseményről szeretnék beszámolni. Két nappal ezelőtt kedves társam egy kérdéssel keresett meg engem. Olyan kérdéssel, melyet Kryonnak eleddig még sohasem tettek fel. Válaszom vajmi csekély jelentőséggel bír, a kérdés maga viszont annál sokatmondóbb.

Tudjátok, amikor a Szellem megjelenik az emberek előtt, az emberek rendszerint a tőlük elvárható módon reagálnak (és ez dualitásotok szempontjából helyénvaló is így). Sokan
megijednek, mások áhítattal telve tekintenek rá. Ám a Szellemnek feltett kérdések mindig hasonlóképpen hangzanak: Mit kellene tennem? Hová menjek? Hogyan működik ez és ez? Mi fog történni? A kérdést azonban, amivel partnerem a minap fordult felém, úgyszólván soha sem teszik fel nekem: Mit tehetek érted? Mi teszi boldoggá Kryont?

Drága barátaim, ez a kérdés is egyedül a szeretet dualitását tükrözi. Most már ti is képesek vagytok olyan határtalan szeretettel fordulni felém, mint amilyen határtalanul én szeretlek benneteket. Ez a kétoldalú kommunikáció kezdetét jelenti, melyet már oly régóta hiányolunk.

Hogy partnerem kérdésére mit feleltem? Ha ismertek, már bizonyára kitaláltátok.

Hogy Kryon csupán egyet akar: a lábaitok előtt ülni... és benneteket szeretettel szolgálni.

Úgy legyen.

Kryon

Forrás: Kryon - Ne gondolkozz úgy, mint egy ember

Dátum
1992
A teljes mesterlét ott van minden egyes Emberi Lényben és ti ezt most elkezdtétek aktiválni.
Kryon Mester