A lineáris idő és az örök jelen

Kérdés:

Úgy vélem, én mint ember nemigen értem folytonos utalásaidat arra, hogy mi „lineáris időben” élünk és az univerzum „az örök jelenben” létezik. Tudnál-e bármiféle példával szolgálni, amin keresztül megvilágíthatnád előttem ezt a kérdést? Zavarosnak tűnik számomra, hogy a kettő miként létezhet egymás mellett.

Kryon válasza:

Megérzéseid ugyancsak jól működnek, mert valóban nem érthetitek meg teljes egészében az időfolyamatok működését, amíg nem vagytok magatok is a részesei. Ez a tényező dualitásotok lényegét alkotja és úgy helyes, hogy egyelőre rejtve maradjon előttetek. Egy egyszerű és vázlatos analógia segítségével azonban megpróbálok némi felvilágosítással szolgálni arról, amit tudni kívánsz. Képzelj magad elé egy hatalmas kört leíró vasúti sínt. Egy benneteket szimbolizáló kis vonat fut rajta végig. Állandóan mozgásban van, a sebessége többé-kevésbé állandó. A sín a földi lineáris időkeretet képviseli, a vonat pedig benneteket testesít meg, mozgásban a lineáris idősíkon, töretlenül, megállás nélkül tovahaladva onnan, ahol voltatok, oda ahol majd lesztek.

A világegyetem entitásai, a Kryont is beleértve, a kör közepén állnak és nézik, ahogyan lineáris időtök pályája mentén utaztok. Mivel a világegyetem fektette le a sínt és a más lineáris idősíkokat képviselő többi sínt is körülötte, pontosan tudja, hová tart és milyen dolgokkal kerültök szembe, amelyek megtörik a kört. Egyszóval tudatában vagyunk annak, meddig fog a napotok létezni és mely időpontokban fognak égitestek összeütközni egymással. Mindez azonban lineáris időtöket tekintve még a jövő mérhetetlen távolában van tőletek, így hát, mi mozdulatlanul állunk és figyelemmel kísérjük mozgásotokat. Ha úgy tetszik, bármikor tekinthetünk jobbra vagy balra, nem pusztán azt figyelve meg, mi történt a múltban, hanem azt is, hol tart majd, merre halad a vonatotok a jövőben. Ekként vagyunk képesek a „jelen” állandóan statikus állapotában maradni, mialatt ti szüntelen mozgásban vagytok. Azt azonban nem láthatjuk előre, mi történik az általunk megalkotott sínen haladó vonattal. Hány vagont fogtok hozzá csatolni, vagy le róla; milyen színű lesz? Elpusztítjátok? Felújítjátok és széppé varázsoljátok vagy hagyjátok tönkremenni, amíg végül meg nem áll? Hatékonyabbá teszitek, hogy növeljétek sebességét? Mindez kizárólag rajtatok múlik.

Ez volna tehát a forgatókönyv és ezért mondhatjuk azt, hogy bár nem létezik eleve elrendeltség a személyes jövőtöket illetően a világegyetemben, mi mégis tudjuk, hogy hová vezet a sín.

A teljes mesterlét ott van minden egyes Emberi Lényben és ti ezt most elkezdtétek aktiválni.
Kryon Mester